![]()
|
||
|
|
||

A Reinkarnációról
Az emberi lélek is gyakorta túlzott magabiztossággal lép át az élők világába, és amikor távozik, túlságosan nagy benne az elbizonytalanodás. Ugyanis megfeledkezik arról, hogy a két különálló világ együtt létezik, és az egyik éppolyan valóságos, mint a másik.
Ha volt már előző életem, miért nem emlékszem rá?
Képzeld el, hogy betekintést nyersz szabadon valamennyi előző életedbe, és egy napon rád zuhan annak az emléke, hogy az emberiség nem ismer nálad nagyobb "szörnyeteget"... Hogy viselnéd el a hír okozta rémületet? Mit kezdenél azzal a rettentő gondolattal, hogy egy korábbi inkarnációdban annyi lélektársad ellen vétettél, lelkednek annyi adóssága van amely letörlesztéséhez több millió év sem lenne elég.
Ez a helyzet sohasem fordulhat elő, mert felborítaná az ok és okozat törvényét, márpedig ez a törvény örök, és megváltoztathatatlan. Akármilyen adósságaink legyenek, a fejlődésünk során el kell érnünk azt az érettségi szintet, amelyen a jóvátétel immár lehetséges, és megvalósítható.
Amikor a lélek új testbe költözik megnyílik egy kapu, és vele egy lehetőség a lélek sorsának építésére. Ebben benne foglaltatik minden, jó, rossz, stb... . Törleszteni mindig lehet, de nem lehet kibújni a lélek által korábban elkövetett tettek felelőssége alól.
A hús-vér test, a lélek földi burka elpusztul és visszamarad a halálban, s vele marad a kiterjedt egó a földi burokhoz tartozó hátrahagyott tudat is. A lélek így kikerül az anyag börtönéből. Szabad lesz. A földi tartózkodásból megőrzi a világi tapasztalatokat, amelyeket a memóriabankjában elraktároz - ugyanis csak a tudatos elme az, amit hátrahagyott. A tudatalatti tovább él, hiszen nincs köze az anyaghoz, és nem függ tőle. Most ez válik a lélek tudatos elméjévé, s ekként működik egészen addig, míg a lélek vissza nem tér a sűrű földi anyagba, hogy elkezdje a következő életét. A felsőbbrendű tudat átvállalja azokat a funkciókat, amelyeket a tudatalatti átadott. Amikor elérkezik az idő, hogy a lélek egy új testbe költözve visszatérjen a Földre, a folyamat egyszerűen megfordul. A tudatos elme visszatér a tudatalatti szintjére, a hús-vér anyaméhszerű szentélyébe.
A karma nem más, mint emlékezés, a cselekedeteink következményeinek reakciói. A Teremtő szabad akarattal ruházott fel bennünket, de nem azért, hogy kényünk-kedvünk szerint érvényesítsük, hanem azért, hogy teremtő szolgálatába állítsuk. Te választasz!
(Forrás:Kristályakadémia.hu)
