Szeretet és Ezoterikus írások gyűjteménye

Itt megtalálsz minden olyan írást, (ezoterikus, szellemtani, angyalokkal kapcsolatos) amit sokan elutasítanak, mert nem hisznek benne. " De kérlek gondolkozz és higgy!" A szeretet örök, kifogyhatatlan. "Aki hisz, el nem vész."




Atlantisz, az elsüllyedt birodalom

Atlantisz még ma is a világ egyik legnagyobb rejtélye. Létezett-e egyáltalán, vagy csak legenda? Ha valóban volt ilyen sziget, akkor hol helyezkedett el, és miért nyelte el a hullámsír? Sokféle válasz született ezekre a kérdésekre, mi most Platón feljegyzéseiből kiindulva a szerintünk legvalószínűbb verziót vázoljuk fel.
Poszeidón fiai

Platón görög filozófus szerint Atlantisz egy óriási sziget volt, és Héraklész oszlopain (Gibraltári-szoros) túl feküdt. A fejlett civilizációval rendelkező hatalmas királyság azonban mohó és agresszív birodalommá vált, ezért az istenek parancsára elöntötte a tenger. Platón a történetet közvetetten Szolóntól ismerte, aki i. e. 560-ban tett egyiptomi utazásakor Szaisz város papjaitól, és régi feljegyzésekből szerzett tudomást a 9000 évvel korábban történt hanyatlásról. A forrás szerint a sziget hirtelen pusztult el: "...egy súlyos nap és éjjel (...) a tengerbe merülve eltűnt."
Platón Timaiosz és Kritiasz című műveiben leírja, hogy Atlantisz gazdag és virágzó föld volt, amelyet egy isteni dinasztia uralt: Poszeidón tengeristen fiai népesítették be (nevét a legidősebb fiúról, Atlaszról kapta). A királyi palota egy kör alakú szigeten helyezkedett el, amelyet két nagyobb, gyűrűt formázó sziget vett körül, az egyes szigeteket pedig három vízöv választotta el egymástól, illetve a szárazföldtől. Így a város térképe egy öt körből álló céltáblára emlékeztetett, közepén a palotával és Poszeidón templomával.

Természeti katasztrófa

A birodalom bukását magyarázó sokféle teória közül napjainkban az tűnik legvalószínűbbnek, hogy egy legalább tíz kilométer átmérőjű meteor vagy kisbolygó becsapódása döntötte romba a virágzó kultúrát. Ez megfelelhet a mítoszok által megőrzött legendának, az égből lesújtó isteni harag szimbólumának is.
A feltételezések szerint egy jókora meteor ütközött bolygónknak, és Atlantisz pusztulásán kívül ennek következménye lett a mágneses sarkok eltolódása, a Golf-áramlat irányváltoztatása, és a jégtakarók elolvadása is. Egy ilyen ütközés hatására, egyes számítások szerint 5000 méteres árhullám keletkezhetett, amely akár többször is körbeszáguldhatott az egész földtekén, csak a legmagasabb hegycsúcsokat kímélve.
Valószínű, hogy ez az esemény ihlette a világ összes vízözön-legendáját is. A sumér eposzokban vízözön előtti városokról esik szó, az amerikai kontinens indián törzseinek mindegyikében tükröződik a katasztrófa emléke, babiloni, azték, indiai, burmai, kínai, óceániai mítoszokban is szólnak árvízről, vízözönről, és a bibliai özönvíz is erre az eseményre utalhat.
Egyes népek időszámítása is azt sugallja, hogy egy kritikus ponttól kezdték mérni az új világidőt. Az ősi indiai naptár kezdőpontja Kr.e. 11 652, a majáké pedig Kr.e. 11 653. Geológiai, őslénytani kutatások is arra engednek következtetni, hogy szó szerint egyik napról a másikra következtek be kataklizmák a Földön a szóban forgó időszakban. Világméretű áradás söpört végig a bolygón, és a klíma is megváltozott.

Az Atlanti-óceán hullámsírja

A kutatók szerint a legvalószínűbb, hogy az Atlanti-óceán nyelte el a földrészt, amely valaha a Kanári-szigetek környékén volt. Az óceán aljzatát több expedíció is vizsgálta, és francia tudósok 3000 méter mélységből olyan lávaszerű bazaltos kőzeteket hoztak a felszínre, amelyek egyértelműen a szabad levegőn szilárdultak meg 10-14.000 évvel ezelőtt.
Nem elég, hogy az Atlanti-óceán és Atlantisz elnevezése lényegében ugyanaz, ha megnézzük az óceán fenékdomborzatát ábrázoló térképet, a mélység földrajzi neveit olvasgatva is érdekes felfedezéseket tehetünk. A Kanári-szigetektől mintegy ezer km-re nyugatra található a Nagy-Meteor-táblahegy, és nem messze tőle a még egyértelműbb név: Atlantisz-fenékhegy. Ha soha nem létezett volna Atlantisz, vajon miért szerepelnének ezek a földrajzi elnevezések a térképeken, s ha nem meteor pusztította el, akkor miféle bizarr ötlet sugallhatta a névadást a "nagy" meteorról megemlékezve?
Meteor-becsapódás és vulkánkitörés
Portugália partvonala mellett egy kör alakú alakzat ötlik a szemünkbe: egy sáncfalakkal körülvett, közel hatezer méteres mélység. Úgy tűnik, itt egy kráterrel állunk szemben, amely kétféleképpen keletkezhetett. Vagy egy tíz kilométeres átmérőt is meghaladó kisbolygó becsapódása, vagy egy iszonyatos erejű vulkáni robbanás hozta létre. Az sem kizárt, hogy mindkét tényező közreműködött. A becsapódás épp egy törésvonal mentén történt, az ilyen helyeken pedig jelentős vulkanikus tevékenység zajlik. A becsapódás erejét tehát megsokszorozhatták az azt követő vulkáni kitörések.
Az ütközés olyan rettentő nagy energiával történhetett, hogy a kisbolygó még a Föld szilárd kérgét is átszakíthatta. Ez azért volt különösen veszélyes, mert a hirtelen feltárult, igen magas hőmérsékletű földköpeny közvetlenül érintkezhetett a tengervízzel. A katasztrófa helyén több száz, de lehet, hogy több ezer köbkilométernyi tengervíz párolgott el a másodperc töredéke alatt. Ez óriási légnyomáshullámot gerjesztett, a Földet ért óriási ütés miatt pedig a környező törésvonalak mentén szinte azonnal erőteljes vulkanikus tevékenység kezdődött.
Mindez azonban még nem volt elég: a becsapódás térségében megszűnt a légkör. Amikor egy kisbolygó vagy meteor beleütközik valamely légkörrel rendelkező bolygóba, a robbanáskor keletkező forró gázok gyorsabban terjednek ki, mint a bolygón a szökési sebesség. Ezek a gázok magukkal ragadhatják a környező légkört. Az átmenetileg megszűnt légkör térségében a Nap gyilkos sugarai akadálytalanul bombázták a Földet. Ez a jelenség vezetett a sugárkárosodott élőlények megjelenéséhez, amire a csontleletek egyértelműen utalnak is.

Mindent elsöprő szökőár

A hirtelen elpárolgó óceánvíz helyére új víztömegek érkeztek, melyek szinte azonnal elpárologtak az iszonyatosan magas hőmérséklet miatt. Hatalmas szívóhatás jelentkezett, és a víz valószínűleg még napokig Atlantisz helye felé áramlott. Mialatt az óceán vize egy helyre hömpölygött, a vulkánok egymás után robbantak fel a magmakamráikba beszivárgó víz miatt. A fő magmakamra felrobbanása vághatta ki azt a krátert, amely a mai napig megfigyelhető Portugália partjainál.
A víz félelmetes magasságokba tornyosult fel, majd teljes erejéből nekilendült, és több kilométer magas szökőár söpört végig a Földön. A pusztítás erejére utal, hogy több kilométeres tengerszint feletti magasságban fekvő barlangok mélyén egy métert meghaladó vastagságú márgaréteg található, és mind e réteg alatt, mind felette emberi lelet-együttesek vannak. A márgarétegek azonban többnyire semmiféle maradványt nem rejtenek.
Atlantisz szigetei egymás után merültek el a hullámsírba, csak néhány kisebb szigetcsoport maradt a víz felett: az Azori-szigetek, a Zöld-foki szigetek, Madeira, valamint néhány kisebb-nagyobb hegycsúcs. Atlantisz földjének nagy része felett ma 3 km mély óceán hullámzik.
Van még egy eljárás, mellyel igazolható, hogy az Atlanti-óceánban egy kisebb kontinensnyi szárazföld terült el. Tudjuk, hogy a kontinensek ,,gyökerekkel" rendelkeznek, belsőbb területeiken a földkéreg jóval vastagabb, mint az óceánpartok felé eső széleiken. Ilyen képződmény - a földrengéshullámok terjedésének mérése szerint - Atlantisz feltételezett helyén is létezik! A kontinensek gyökerei a Föld belső magjára is hatást gyakorolnak, márpedig az Atlanti-óceán középső térségében a földmag olyan, mintha felette kontinens terülne el...
Nemrég egy angol repülőgép-tervező mérnök azt állította, hogy a Google Earth új, víz alatti keresőjével Afrika nyugati partjainál, a Kanári-szigetektől ezer kilométerre nyugatra megtalálta az elsüllyedt Atlantiszt, amely mintegy öt kilométer mélyen fekszik. A Google ugyan cáfolta a hírt, miszerint a mérnök az elsüllyedt birodalmat találta volna meg, ám a kérdéses terület feltűnően egybevág azzal a hellyel, amelyről fentebb szó volt, és amelyet Platón is megjelöl Atlantiszról írt művében.
(astronet.hu. L.Zs.)


------------------------------------------------------------------------------------------



Elnyelte az óceán


Atlantiszt városként emlegetik, ám méreteit tekintve akár egy birodalom is lehetett, amelyet minden oldalról tenger vett körül. Platón görög történész szerint Atlantisz hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és máig ideálisnak tartott hatalmi berendezkedéssel. A város lakói paradicsomi körülmények között élhettek.

A tenger felől, a sziget közepe táján egy síkság terült el, a hagyomány szerint a legszebb minden síkság közt, és a legtermékenyebb; írta Platón. A szigetállam középpontjában egy halandó nőnek, Kleitónak és Poszeidónnak szentelt templom állt, akiknek a frigyéből Atlantisz létrejött. Erre a helyre hozták fel évente, évszakonként az első terményeket a birodalom minden részéből áldozati ajándékként. A templom udvarából két forrás fakadt, amelyekről Platón ezt írja: ;A hideg, illetve meleg vizű forrást pedig, melyek bősége kimeríthetetlen, vize kellemessége és kiváló minősége folytán csodálatosan alkalmas volt, úgy használták fel, hogy épületeket emeltek köréjük, s a víz jellegének megfelelő fákat ültettek.
E központ köré épült ki koncentrikus körökben ; a birodalom fővárosa, széles mesterséges csatornákkal és fényűző épületekkel.

A birodalom törvényei a legenda szerint magától Poszeidóntól származtak, amelyet egy ércoszlopra vésve őriztek meg a sziget közepén álló templomban. Az uralkodók és papok e törvények alapján kormányozták országukat, amelyet tíz régióra osztottak fel. A béke és bőség aranykora sok nemzedéken át fennmaradt: Amíg az isten (Poszeidón) természete elég erős volt bennük, engedelmeskedtek a törvénynek, és jó barátságban éltek a velük rokon isteni világgal.

A harmónia azonban egy idő után megbomlott: ;Midőn az isteni rész tünedezni kezdett bennük, mert gyakran és sok halandó elemmel keveredett, és túlsúlyba került az emberi jelleg , elkorcsosultak. A romlás azonban Platón szerint kivívta az égiek haragját, akik egy éjszaka mindenestől elpusztították Atlantiszt. Az ázsiai cunami képei a mai kor számára is érzékeltették, hogy mennyire kiszolgáltatott egy minden oldalról vízzel körülvett sziget például egy szökőár pusztításának.



---------------------------------------------------------------------------------------



Rudolf Steiner Atlantiszról

Rudolf Steiner számos előadásában és több könyvében ismerteti Atlantisz hét országának történetét, és a sziget tűzkatasztrófában történt elsüllyedését.

Ő Kr.e. 9564-re teszi ennek dátumát, ami megközelítőleg egybeesik számos más forrással, így az Ószövetség (Özönvíz), az indiai mitológia, az azték, a maya kalendáriumok hasonló, ám más kultúrkörben elterjedt hagyományaival. Szerinte az akkor már rendkívül fejlett társadalom tudós emberei (a mitológiák mágusai, varázslói) nem bántak megfelelően erőforrásaikkal, és egy hatalmas robbanás következtében a sziget virágzó társadalma megsemmisült. Nem pusztult el mindenki, és az atlantisziak hét nemzete (köztük az ős-turániak) szerteszóródott a világban. Belőlük született a ma ismert civilizáció.

Viták Atlantisz létezéséről


A vita már Platón életében elkezdődött; saját tanítványa, az ókor leghíresebb tudósa, Arisztotelész szállt vele szembe.

1926-ban a francia K. Gatefosset és C. Rou 1700 tételből álló bibliográfiát tett közzé Atlantiszról. Számítások szerint 1975-ben az e híres legendának szentelt cikkek és könyvek korántsem teljes jegyzéke úgy 7000 tételből állt.
Az Atlantiszról könyvet író számos szerző a következő feltételezéseket állította fel:
Mindaz, amit Platón Atlantiszról mondott, színtiszta igazság. Atlantisz " mint neve is mutatja " az Atlanti-óceánban feküdt.
Atlantisz korántsem legenda, kétségtelenül létezett. A kérdés az, hogy hol? A változatok száma akkora, hogy egy tudós még a 19. században meglehetős rosszmájúsággal jegyezte meg: az Atlantiszról szóló mendemondák az emberi butaság egyfajta katalógusává állnak össze.
Az Atlantisz-legenda tipikus kompiláció, amelynek alapját különböző korokból és különböző népek történetéből származó mítoszok és esetleg bizonyos történelmi tények képezik.
Az elpusztult földrészről szóló egész elbeszélés az elejétől a végéig kitaláció. Érdekes keret csupán, amelyet Platón saját társadalmi-politikai eszméinek kifejtéséhez használt föl. Ha Platón, Morus Tamáshoz hasonlóan Utópiának, vagyis "nem létező helynek" nevezte volna el szigetét, nagy szolgálatot tett volna az utókornak.
Atlantisz létezését máig sem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani.
(forrás:magyarmegmaradás.hu)



----------------------------------------------------------------------------------------

 




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 92
Tegnapi: 35
Heti: 377
Havi: 1 488
Össz.: 236 350

Látogatottság növelés
Oldal: Atlantisz az elsülyedt birodalom
Szeretet és Ezoterikus írások gyűjteménye - © 2008 - 2017 - szeretet-ezoterika.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »