PIRAMISOK

Betont használtak az egyiptomi piramisépítők?

Sok tudós vizsgálta már a piramisokat, és töprengett azon, vajon milyen anyagot használtak az egyiptomiak az építéskor. A gízai piramisokat a legmodernebb eszközökkel is megvizsgálták, és kiderült, hogy építésükkor betont is használtak.

Egy amerikai tudós és munkatársai megvizsgálták a Kheopsz-piramis köveinek ásványi összetételét, és elemzésük során furcsa anyagra bukkantak. Az az anyag, amit találtak, a természetben nem fordul elő, de mi a helyzet a mesterséges építőanyagokkal, például a betonnal? tették fel a kérdést a tudósok.

Újra elővették mindentudó szerszámaikat és számítógépeiket, és még alaposabban megvizsgálták a feltárt anyagot. Kiderült, hogy az anyagok a mészkő, a homok és az agyag éppen olyan arányban keveredtek benne, mint a ma használatos betonban. De vajon miért volt szükségük az egyiptomiaknak a betonra? A tudósok erre is megtalálták a választ, a beton ugyanis nagy szilárdságú, hosszú életű kötőanyag, amely erősen tartja az egymáshoz illesztett kőtömböket.

Az egyiptológusok szerint a piramisokat a közeli kőbányákból származó mészkőtömbökből építették az ókori kőművesek, amelyeket rézből készült szerszámokkal vágtak a megfelelő méretűre. A tömböket ezután az építés helyére vontatták, majd ékek és emelőrudak segítségével illesztették a helyükre.
A tudósok szerint az egyiptomiak azért használtak mészkőbetont, mert így könnyebben és biztonságosabban tudták rögzíteni a hatalmas kőtömböket. A beton használata megmagyarázná, hogyan tudtak már akkoriban ilyen hatalmas építményeket emelni. A piramisok külső és belső burkolatánál, valamint valószínűleg a felső szinteken is betontömbökkel dolgoztak.

Ugye, tudod, hogy a beton már igen régi találmány, csak sok évszázadra feledésbe merült, és csak a 19. század végén kezdték újra használni az építkezésekkor. Eddig úgy tudtuk, hogy a rómaiak az egyiptomiak után 2500 évvel kezdtek betont használni a kikötők, amfiteátrumok és más épületek építésekor.
(mi micsoda.hu)

Gizai piramis

A gízai fennsíkra vezető emelkedő Kairó közelében majdnem 5000 évvel ezelőtti múltra vezeti vissza a látogatót. A távolból a három fő piramis első pillantásra úgy fest, mint három meredek hegycsúcs. Félútról szemlélve nem látszanak monumentálisnak, de ha közvetlen közelből tekintünk fel rájuk, a hatás megsemmisítő.
Egyszerűen hatalmasak. Ha felnézünk rájuk, csak a rengeteg követ és a kék eget látjuk.
A három közül a legnagyobb Kheopsz fáraó piramisa, a Nagy Piramis (Kheopsz a görög neve Hufu egyiptomi uralkodónak).
A középső Khephrén (Hafré) fáraóé, ám ez csak a távolság miatt tűnik kisebbnek. A harmadik, Mükerinoszé (Menkauré) valóban kisebb, mint a másik kettő.

Az élő istenek sírjai Egyiptom a Nílus menti elszórt településekből jött létre. Először két kisebb birodalom alakult ki, Felső- és Alsó-Egyiptom. Kr. e. 3100 és 2700 között a két rész egy fáraó irányítása alá került, aki Héliopoliszból kormányzott. Nagyjából ennek a városnak a helyére épült a későbbi Kairó.
A fáraók isteni származásúnak tartották magukat, és úgy gondolták, hogy halálukkor a többi isten közé kerülnek. A legfőbb istenség Ré, a napisten volt, aki mindennap megjelent az égen ragyogó bárkáján, amelyet Évmilliók Bárkájának neveztek, este pedig eltűnt az Alvilág rémisztő sötétjében. A halál utáni másik életre készülve a fáraók felépítették jövendő lakóhelyüket a Nílustól nem messze, a lakatlan síkságon.

A Nap a Nílus felett kelt, és a nyugati horizonton tűnt el, a piramisok pedig e kettő között helyezkedtek el. Ezeket a sírokat tudatosan helyezték el a Nílus nyugati partján, a sivatag szélén. (Mivel a Nap nyugaton megy le, az ókori egyiptomiak ehhez az égtájhoz kapcsolták a halált.)
Az I. és II. dinasztia fáraói téglalap alapú, lapos sírokat, masztabákat építtettek, ilyeneket találtak Memphisztől nyugatra, Szakkaránál és Abüdoszban. Ám Dzsószer, a III. dinasztia egyik fáraója már 100 évvel a gízai piramisok előtt "forradalmasította" a sírépítkezést, a lapos tetejű sírkamra folyamatos magasításával megépíttette az első piramist, amely hat lépcsőben, 60 m-re emelkedett a sivatag fölé, és minden előző építménytől eltérően fehér mészkő burkolatot kapott. A lépcsős piramisból alakult ki a "valódi" piramis, a sima oldalú gúla - ilyen a dahsuri Vörös piramis -, és ez a forma érte el aztán csúcspontját a nagyszerű gízai piramisokban.

Ezeknek a "halottasházaknak" gyakorlati céljuk is volt, raktárakat és közösségi helyiségeket is terveztek a belsejükbe. Körülöttük az udvaroncok sokkal kisebb piramisai emelkedtek, hogy a halál utáni életben tovább tudják szolgálni urukat. Kr. e. 2700 után Dzsószer fáraó lépcső piramist építtetett magának Szakkarában, El-Gízától délre. Ez az alakzat az ég felé haladást jelképezte. A későbbi uralkodók jobban kedvelték a sima felületű piramisokat, mint amilyen Kheopszé, Khephréné és Mükerinoszé. Ez volt a piramisépítés fénykora (Kr. e. 2700 és 2200 között) az Óbírodalom idején. A Nagy Piramist Kr. e. 2500 körűl fejezhették be.

A későbbiekben a fáraók nagy templomokat, sírokat terveztek a Királyok Völgyében, itt található Tutanhamon fáraó piramisa is. Később elszaporodtak a vályogtéglából épült, de kőborítású kisebb piramisok. Mind között azonban a legszebb az el-gízai Nagy Piramis, az Ahet-Hufu, vagyis Hufu Fénye.

Csodálatos tervezés

Vajon hogyan tudtak az ókori egyiptomiak egy ilyen hatalmas, 5,3 hektáros piramist kőtömbökből felépíteni ? Talán valamilyen bonyolult matematikai képlet segítségével ? Mint oly sok más kérdésre, ami az egyiptomi társadalomra vonatkozik, bizonyítékok hiányában erre sincsen válasz.
Kheopsz fáraó Nagy Piramisának hossza 230 m, eredeti magassága 147 m. Sajnos az idők folyamán a legfelő kövek eltűntek összehasonlításképpen, a salis kelegyház tornya 123 m Washington-emlékmű az amerikai fővárosban 169 m-es.

A piramist kb. 2,5 millió mészkőtömbből építették, össztömege 6 millió tonna körül lehet. Néhány nagyobb kő eléri a 15 tonnát, amelyeket habarcs nélkül és olyan szorosan illesztettek egymáshoz, hogy Flinders Petrie (1855-1942) angol egyiptológus joggal idézhette az arab Abdal-Latífot (1162-1231), miszerint "se tűt, se hajszálat" nem lehet közéjük dugni.

A mérnököknek, akik tervezték, tudományos képzettséggel kellett rendelkezniük, a piramis formája, méretei legalábbis ezt feltételezik. A piramis négy oldalvonala tizedfoknyi pontossággal a négy égtáj felé néz. A legnagyobb eltérés a hosszuk között mindössze 20 cm. A piramis körüli kövezeten belül a szintkülönbség csupán 2,5 cm. Hogyan tudtak ilyen pontosságot produkálni csupán mérő pálcák, kötelek, asztronómiai megfigyelések segítségével ? Vagy talán használtak már vízzel töltött szintezőt ? De hogy miként állt össze ez a terv még csak nem is sejthetjük.

A piramis belsejét alkotó kövek mind a gízai fennsíkról származnak. A Szfinx, Khephrén fáraó jelképe egy kőfejtő helyén áll. A kívül lévő turai mészkövek a Nílus keleti partjáról kerültek ide. Ezek nagy részét később kiszedték a falból, és beépítették másvalamibe, például Kairó épületeibe. A kamrák rózsaszín gránitköveit Asszuánból szállították, amely kb. 800 km-es utat jelentett a Níluson.
A Nagy Piramis építése mindent egybevéve 20-30 évet vehetett igénybe. Ez idő alatt 4000 kőműves szakadatlanul dolgozott, ők faragták a köveket megfelelő alakúra és méretűre. Rajtuk kívül sok tízezer rabszolga hordta és rakta helyére a köveket az évnek abban a szakában, amikor a Nílus áradt, így a földeken nem lehetett dolgozni. Hatalmas embertömeg munkáját kellett megszervezni, ételt és szállást biztosítani nekik.

A Nagy Piramis belsejében

Más egyiptomi piramisoktól eltérően, mélyen a Nagy Piramis belsejében folyosók és kamrák találhatók. Az északi oldal egyik alsó bejárata kis folyosóra nyílik, ez lejjebb egy apró kamrába torkollik, amelyet ma Királynői Kamrának neveznek. Utána továbbvezet a Nagy Galériához, amely 47,5 m hosszú és 8,5 m magas. Ez a folyosó egy kanyar után a legnagyobb kamrába, a Királyi Kamrába visz, ahol egy szarkofágszerű láda található.
A Kheopsz piramis mellett kiásott, darabokban megtalált hajó hossza 43, 4 m, szélte a közepén 5,9 m.
A hajót tartalmazó üregben 13 rétegben elrendezett, valószínűleg libanoni cédrusból való 1224 fadarabra, valamint kötelekre és evezőkre bukkantak.

A hajó eredeti funkciója máig bizonytalan. Talán a fáraó holttestét szállították rajta Gízába, hogy ott bebalzsamozzák és eltemessék, ám lehetett "nap hajó" is, amelynek az uralkodó lelkét kellett az égbe vinnie, de mindez csak találgatás, nem tudjuk az igazi célját.
A piramis belseje 3000 évig érintetlen maradt. Amikor Abdalláh al-Mámún 820-ban kísérőivel együtt belépett a piramisba, a folyosót egy hatalmas kő zárta le. Miután sikerült eltávolítaniuk az útból, elérték a Királyi Kamrát, de a szarkofágot üresen találták, holott semmi sem utal arra, hogy a sírt előzőleg kifosztották volna.
Ezért aztán a mai napig titok, hogy a Nagy Piramist mi célból építették. Ha nem Kheopsz fáraó sírja volt, akkor micsoda ? Vajon ki zárta le a folyosót, és miért ? Mivel még halvány bizonyossággal sem rendelkezünk, számtalan feltételezés született, de a valóságot nem ismerjük.

A Nagy Piramis mindenesetre a 4500 évvel ezelőtt virágzó bürokrácia éles bizonyítéka. Könyvelők, földművesek, építészek, politikusok, minden rendű és rangú ember tisztelettel és kíváncsian néz fel rá. A világ hét csodája közül az egyetlen, amely a mai napig fennmaradt.

A Szfinx


A Szfinx ugyan nem piramis, de szorosan kapcsolódik a piramisokhoz. A gízai szfinx egyedülálló az egyiptomi építészet történetében. A szó mely valószínűleg az egyiptomi seszep anh-ból ered, olyan szobrot jelöl, mely oroszlántestű és ember vagy állatfejű istent ábrázol. A Szfinx feje a királyt mintázza a nemesz-fejdísszel, 57 m hosszú teste pedig oroszlánt ábrázol. Mivel a szobron nincsenek feliratok, sokáig vita tárgya volt, hogy mikor készülhetett. Egyes kutatók szerint Khephrén idejében faragták, más tudósok Kheopsz uralkodását veszik alapul. A homokból kiemelkedő gízai nagy szfinx jellegzetes eleme az egyiptomi szobrászat történelmének. Már az arabok is megkülönböztették ezt a műemléket a többitől, hiszen Abu Holnak, azaz a Rémület Anyjának nevezték el. A szfinx a királyt ábrázolja, aki egyesíti magában az emberi természetet az isteni hatalommal és az oroszlán erejével. A szfinx egyben a Nekropolisz ura és örzője is volt, akit az újbirodalom idején Horemahet (Harmakhisz) istennel azonosítottak. Kb. ezer évvel azután, hogy a szobor elkészült, a XVIII. dinasztia (i.e. 1550 - i.e. 1397) idején a szfinxet belepte a sivatagi homok. Ekkoriban született az a monda, mely ma is olvasható a szobor két mancsa közt álló sztélén. Eszerint Thotmesz herceg, a fiatal trónörökös elszenderült egy vadászat után a szfinx árnyékában, és különös álmot látott. A szfinx Harmakhisz isten képében megjósolta trónra lépését, és könyörgött neki, hogy szabadítsa ki a homok alól. Amikor Thotmesz herceg évekkel később IV. Thotmeszként trónra lépett, eszébe jutott az álom és elvégeztette, amit a szfinx kért tőle. Sajnos azonban hiába tisztították meg ismét a szfinxet II. Ramszesz idejében, i.e. 1300 körül, a homok az idők folyamán újra belepte az egész műemléket. Ezután többen próbálkoztak a szobor kiásásával és restaurálásával. A jelenlegi állapot végül 1936-37-ben alakult ki, amikor a kairói egyetem kutatói elvégezték az utolsó simításokat a szfinxen és a hozzákapcsolódó épületeken. 1980-ban újabb restaurálás vált szükségessé, mert a növekvő páratartalom, a víz beszivárgása és a légszennyezés komoly károkat okozott a szobornál. A helyreállítás azonban katasztrofális eredménnyel járt, mivel a rögzítéshez cementet használtak, és a nem megfelelő anyag miatt szinte lepattogzott az újonnan feltett mészkőborítás. Ekkor elhatározták, hogy kisebb mészkőlapokkal és másféle anyaggal újrakezdik a restaurációt és visszaállítják a szfinx eredeti állapotát.
(forrás:ttt.)

Hogyan épülhettek a piramisok?

A legenda szerint egy zseniális ember, Imhotep építette az első igazi piramist a Gizai síkságon, Kairo közelében emelkednek a híres-hírhedt egyiptomi piramisok. Az ókori világ hét csodájából egyedüliként - és legöregebbként - fennmaradt emlékművek már több mint négy és félezer éve őrzik a Nílus bal partját. Időszámításunk előtt 2700 körül kezdtek el az egyiptomi Óbirodalom fáraói piramisokat építeni. Az építményeknél megfigyelhető a piramisépítés technikájának 8 bármi is legyen az) fejlődése.
A legrégibb a szakkarai, ún. lépcsős piramis. Nevét arról a sajátosságáról kapta, hogy esküvői tortához hasonlóan egyre kisebb alapterületű emeletekből áll. Ez a piramisverzió viszonylag könnyen felhúzható, és - a többivel összehasonlítva - nem is túl impozáns, ezért a fáraók nem is elégedtek meg vele.

A legenda szerint egy zseniális ember, Imhotep építette az első igazi piramist. Bár az igaz, hogy nem első nekifutásra. A tört piramis a még mindig álló bizonyítéka annak, hogy mindig a harmadik próbálkozás az igazán eredményes. Ez a piramis már "igazi" piramisnak indult, de falainak dőlésszögét rosszul határozták meg, 45 helyett 60 fokban, de már az építés közben rádöbbentek arra, hogy túl meredek szögben emelkedő építmény meglehetősen instabil.
A falak dőlésszögét ezután 45 fokra vették, ezért ennek a piramisnak a felső harmadán a falak szöge hirtelen megváltozik, és ezzel az építmény elvesztette szimmetriáját.
Imhotep második próbálkozásánál a piramist kiegészítette egy simára csiszolt homokkövekből álló falburkolattal, de annak súlyát nem bírta ki az építmény, és a burkolat megcsúszott, magával ragadva az épület felső részét. Imhotep nem adta fel, hanem nekifogott egy harmadik, igaz a másik kettőnél jóval kisebb piramis építéséhez. Ez a piramis szolgált végül mintául minden más piramisnak: négyzetes alapjával, csúcsain találkozó, háromszög alakú negyvenöt fokban döntött oldalaival, és tökéletes észak-déli tájolásával.

A piramisok közül messze a legimpozánsabb a Kheopsz (Nagy) Piramis. 137 méteres magasságával és kb. 6,4 millió tonnás súlyával a világ egyik legnagyobb magában álló épülete mind a mai napig. Szinte hihetetlen pontossággal építették: 229 méterszer 229 méteres alapjánál a méreteltérés nem haladja meg a húsz centimétert, kövei olyan simán illeszkednek egymáshoz - minden kötőanyag nélkül, hogy réseik közé egy papírlapot sem lehet becsúsztatni. Fénykorában az épületet fehéren ragyogó márvány és homokkő burkolat borította, a tetetjét elektrumból készített sziporkázó csúcsdísszel koronázták. Föld alatti templom és kazamatarendszer, több száz kőből faragott szobor - köztük a híres Szfinx - tartozott hozzá.
(ismeretlen)

A priamisok együtt forognak az égbolttal?

A gízai piramisok tájolása régóta foglalkoztatja a kutatókat. A nagy pontosságú észak-déli beállítás csillagászati ismereteket sejtet, de az ősi szövegekben nem találtak utalást arra, hogy az egyiptomiak "égi segítséget" használtak volna. Ma a Sarkcsillag majdnem 1 fokos pontossággal mutatja az északi irányt, de a piramisok építése idején nem volt feltűnő objektum a pólus környékén. Egy új elmélet szerint azonban az i. e. 2500-ban látott égbolt elemzése segíthet választ adni a kérdésre. Ráadásul, ha Kate Spence (Cambridge Egyetem, Anglia) egyiptológus hipotézise beigazolódik, akkor néhány éves pontossággal meghatározható a piramisok építésének ideje, szemben az eddigi százéves hibahatárral.

Általános vélemény, hogy a piramisok észak felé való tájolása abban a hitben gyökerezett, hogy a soha le nem nyugvó csillagok a fáraó örökkévalóságát szimbolizálják. (Annak idején "elpusztíthatatlan" csillagoknak is nevezték ezeket az égitesteket, ma cirkumpolárisnak hívjuk őket.)

A ma ismert Sarkcsillag azonban - mely körül látszólag az összes többi csillag egy nap alatt megfordul - nem volt mindig az égi pólus közelében, s a távolabbi jövőben sem lesz ott. Az égi pólusokat ugyanis a Föld forgástengelyének éggömbön való döféspontjai jelöli ki. A Nap és Hold zavaró hatása miatt azonban a földtengely kb.26 ezer éves periódussal búgócsigaszerű mozgást végez, precesszál. Emiatt az égi pólusok helye is változik. Jelenleg a Sarkcsillag van a legközelebb hozzá, alig háromnegyed fokos távolságra - ezért is kapta a nevét. (Összehasonlításképpen a telihold látszó átmérője fél fok.) 13 ezer év múlva a nyári éjszakai égbolt legfényesebb csillaga lesz a Sarkcsillag. Akkoriban a Dél Keresztje is látható lesz majd hazánkból.

4500 évvel ezelőtt viszont nem létezett látványos sarkcsillag. Spence azonban az égbolt múltbéli látványát tanulmányozva felfedezte, hogy i. e. 2476-ban az északi égi pólus majdnem pontosan egy olyan vonalon helyezkedett el, melyet két viszonylag fényes csillag összekötésével jelölhetünk ki. Az egyik a Mizar a Nagy Göncölben, a rúd törésénél, a másik pedig a Kochab a Kis Göncölben. Ezek a csillagok az északi égi pólus két ellentétes oldalán helyezkedtek el, attól kb. 10-10 fokra. Az egyiptomiaknak nem kellett mást tenniük, mint megvárni, míg egy oszlop mögött mindkét csillag el nem tűnik az égbolt forgása következtében. Ekkor az általuk kijelölt égi vonal is függőlegesen állt, közepén az égi pólussal, vagyis ki volt jelölve az északi irány!

Spence több piramis alapéleinek tájolását vizsgálta meg, és igen érdekes eredményre jutott. Az i. e. 2600 és 2300 között épült piramisok alapélei fokozatosan "elfordulnak" nyugatról keletre a pontos északi irányhoz képest. Ennek oka természetesen a precesszió. Az északi égi pólus i.e. 2476-ban volt a legközelebb a Mizar-Kochab vonalhoz, ennek megfelelően az akkoriban épült Kheopsz-piramis alapélei néznek a legpontosabban északi irányba. Előtte és utána az északi égi pólus messzebb volt a nevezetes vonaltól, így a fenti módszer rosszabb tájolási eredményekhez vezetett.

A két csillag helyzete bármely időpontra megállapítható. Egy adott piramis építésének időpontja az alapélek északtól való eltérésének mértékéből - ha az esetleges mérési hibákat is figyelembe vesszük - néhány évre pontosan kiolvasható. Ezek szerint a Kheopsz-piramist i. e. 2485 és 2475 között kezdték építeni. (A Nature cikke nyomán)

A Nagy Piramis már az ókorban is a világ egyik csodájának számított, és az akkoriban csodának számító építmények közül ez az egyetlen, melyet nem tépáztak meg az évezredek. Óriási kőtömbjei dacolnak az idő vasfogával. A piramis rendeltetése azonban még mind a mai napig nem nyert biztos magyarázatot. Az a feltevés, hogy a Nagy Piramis szintén királyi temetkezési hely volt, csupán analogikus következtetés, nem pedig bizonyított tény. Helyzetének, alakjának és méreteinek különlegessége, mindenekelőtt azonban a járatok és a kamrák egyedül itt látható elrendezése, máig rejtélyt jelent a világ számára. Fennköltsége szinte mágnesként vonzotta és vonzza még ma is az embereket, és megosztottságot idézett elő az emberi szellemek körében: Az egyik oldalon azok állnak, akik a száraz tényeket gyűjtögetik, melyeket azután nem tudnak értelmezni, a másik oldalon pedig azok, akik a tudás birtokában megépített "kőhegyben" még titkos, rejtett ismereteket sejtenek.

Már a piramis külső formája is elgondolkodtató: egy olyan építmény áll előttünk, mely nem más, mint egy egyszerű geometriai forma. Ám micsoda forma! Itt alkalmazták először a tetraéder alakot, a szabályos négyoldalú gúla alakját, mely sajátos szimbolikus jelentéssel bír: Ez az egyetlen test, mely négyzet formából - az anyagi teremtés ősi jelképéből - emelkedik fel folyamatosan és arányosan a csúcsig, ahol "elillan" az anyag. A piramisnál még egyértelműbb, mint az eget ostromló gótikus dómoknál, hogy ez a világos egyszerű forma a testet öltött vágyódás, a Fényhez vezető út képmása.

Tehát jó néhány okunk van azt feltételezni, hogy a Nagy Piramis építői már nem csupán olyan csillagászati, földrajzi és mindenekelőtt matematikai ismeretekkel rendelkeztek, melyeket csak évezredekkel később fáradságosan és apránként "fedeztek fel" újra, hanem a Teremtésről egy olyan tudás is a birtokukban volt, ami a Fénytől elfordult emberiség történelme során már elveszett. Ez az oka annak, hogy a Nagy Piramis időtálló bizonyítékát többé nem vagyunk képesek megérteni.

Ézsaiás próféta ezt írja: "Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom földjének közepén, határán pedig az Úrnak szentelt oszlop. A Seregek Uráról tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban." (Ézs. 19,19-20)

Ézsaiás vajon a Nagy Piramisra gondolt? E piramis az Ézsaiás-korabeli Alsó-Egyiptom - Nílus-delta által határolt - geometriai középpontján és egyúttal Felső-Egyiptom határán helyezkedik el. Ezáltal kétszeresen is "Egyiptom közepén", de kétszeresen "a határon" is áll a piramis, mivel a Gizai-fennsík alkotja egyúttal a határvonalat a termékeny Nílus-delta és a sivatag között. A Nagy Piramis lenne tehát az Úr oszlopa?
(ismeretlen forrás és szerző

Oldal: Piramisok
Szeretet és Ezoterikus írások gyűjteménye - © 2008 - 2024 - szeretet-ezoterika.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat