Tanulás által válsz olyan emberré, aki a lelkében mindig csak az Istenre figyel és nem hagyja, hogy mások irányítsák őt az ő feladatában. Ne legyen benned az, az érzés, hogy mindenáron meg akarsz felelni azoknak, akik veled együtt vannak akár a család, akár pedig a közösség ahová jártok. Nem lehet minden embernek az elvárásai szerint élni, mert akkor a saját magad életét nem éled csak a másokét utánzod, mert nem a te lelki életedet éled, hanem a mások által jónak ítélt jót éled meg, ami nem biztos, hogy hasonlít a tiédre.
Mindig arra próbálj törekedni, hogy ne a mások elvárásai szerint éljél, hanem a lelkedben élő Jézus legyen a vezetőd, mert ha ráfigyelsz, akkor Ő irányítani fog téged és azokat, akik ráfigyelnek. Ne arra gondolj folyton, hogy valami hogyan lenne a jó, hanem olyankor arra figyelj, hogy a lelked mit küld a te számodra. Mindig rá lehet jönni a helyes válaszra, ha az Istenre figyelve éled az életedet. Az a legjobb, ha nem arra gondolsz folyton, hogy most mit csináljak, hogyan döntsek, hanem a lelkedben az Istenre figyelve megfogod érezni a helyes irányt. Mindig a lelked az, aki vezet téged, ha ráfigyelsz, mert kívülről soha nem fogod a választ megkapni csak különböző irányokat kapsz ami eltávolít az igazságtól.
Mindig legyen a lelkedben olyan érzés, ami elvezet tégedet a legjobb irányba és, ezáltal pedig az Istenre figyelve a feladatodat helyesen fogod mindig megoldani, mert nem is lehet másképpen, ha a földi ember az Istenre figyel a feladatában.
Tanuld meg kedves testvérem, hogy a lélek az nem a szerint cselekszik, ahogyan azt te jónak látod, mert neki más a célja más a meglátása és mások az eszközei is, mint nektek földi testben élő lelkeknek. Mindig az lebegjen a szemeitek előtt, hogy mi az, ami engem a feladatomban engem segít a továbblépésben.
A lélek az nem arra törekszik, hogy nektek kedves testvéreim a kedvetekbe járjon és mindig csak jó történjen veletek, hanem neki azokat a feladatokat is szívesen el kell végeznie amire nektek testvéreim nincs kedvetekre, sőt még ha lehetne messziről el is kerülnétek azt. Pedig a lélek a feladatai közben nem rest arra sem, hogy nektek egy kicsit enyhítsen a fájdalmaitokon, hogy nagyobb kedvvel és lendülettel tudjátok elvégezni azt ami a számotokra nehéznek tűnik, mert neki az a célja, hogy szeretetben, békében és örömmel végezd el minden földi feladatodat, akár tetszik az neked akár nem. Nem lenne jó ha minden alkalommal csak szép és jó történne veletek, mert akkor nem lenne a számotokra örömteli az életetek, mert nem lehetne örülni semminek sem, olyan egyhangú és eseménytelen lenne a földi élet.
Legyetek testvéreim, olyan lelkületű emberek, akik nem csak a saját maguk alkotta törvényeiket élik meg, hanem az Isten lelkületében élve élik az életüket.
Tanulj meg testvérem úgy élni a földi élet viharában, hogy ne kelljen a lelkednek az utolsó napon úgy állni a Jézus előtt, hogy ne legyen benne olyan esemény, ami megzavarhatná a te lelki nyugalmadat, mert nem lehet a földi embernek olyan sok az ideje a javításra, mert a lélek az csak arra törekszik, ami előtte van és nem a megtett utat elemezi hanem mindig a következőre készül.
A lélek életében nem lehet olyan idő, ami nem tetszik az Úrnak, mert neki a legjobb tudása szerint kell cselekednie, és ehhez kapja az eszközöket és a lehetőségeket is. A lélek életében nem lehet üresjárat, neki kell a legjobban tudnia azt, hogy mikor mit kell cselekednie. A baj akkor kezdődik, amikor a földi ember beleavatkozik a saját maga alkotta akaratával az Isten által adott életbe és akkor már a valódi érték elveszett, mert nem tud a lélek a szerint cselekedni ahogyan az, neki a legjobb lenne az ő feladatához. Mindig mások azok, akik ezt irányítják, mert ha az ember a bensőjében kutakodik, és az Istenre figyel akkor ilyen nem fordulhat elő vele. Mindig csak az emberi akarat, az ami a lelket elirányítsa a saját feladatától. Vegyétek észre önmagatokon, hogy ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt ti gondoljátok, akkor nem az Istenre figyelve oldottátok meg a feladataitokat, mert máskülönben az, az örömötökre szolgált volna. Az Isten mindig azt szeretné, ha ti örülnétek és boldogok lennétek, mert Ő maga a boldogság, a szeretet, és a saját képmására teremtett benneteket.
Az nem baj, ha nem mindig sikerül a feladat megoldása, de ha elgondolkozva a saját hibáitokon és abból tanulva éleitek a további életeteket, akkor a feladat sikeres lesz, ami ebből táplálkozik. A baj csak akkor van, ha érdektelenül hagyjátok a hibáitokat, és nem tanultok belőle, sőt ha nem is akartok az elvakultságotok következtében, akkor bizony a legrosszabb eset következik be, hogy a lélek nem tudta az életfeladatát befejezni, azért amiért leszületett.
Mindig tartsátok szem előtt a saját hibáitokat és forduljatok azáltal az Istenhez, hogy segítsen nektek annak megoldásában. Nem marad el a segítség, ha szívből kéritek és elszánt törekvésetek az, hogy ki is javítsátok azt. Nem elegendő, ha csak elgondolkodtok rajta, hanem erős akarattal, elszántsággal kell ezt Isten Szent színe előtt megvallanotok és elszántsággal küzdeni azért, hogy az meg is valósuljon az életetekben.
Mindig minden esetben, amikor ti a hibáitokat elemezitek, akkor az Isten fényében nézzétek azt, ne a saját szemszögeitekből, mert akkor soha nem fogjátok tisztán látni azt. Minden alkalommal lesz benne olyan esemény, ami nem engedi, hogy azt tisztán meglássátok, mert az emberi rendellenesség, vagyis a nemtörődömség következtében bizony nagyon szennyezetté válik.
Mindig arra törekedj, hogy a lelked az ne arra figyeljen ami nem arra való amire neki szüksége van. Vannak olyan események, élethelyzetek, amelyek arra engednek következtetni, hogy a földi ember élete abból áll, hogy a reggeli imájában elmondja, mit szeretne és este pedig elmondja, hogy mi történt vele egész nap és ezzel el van intézve az ő számára a Jézussal való törődés. Nem az a baj, hogy ez így van, hanem az a baj, hogy a lelkében megkeményedett és nem akar egyebet tenni az életében, mint élni és jól élni. Mondván ő Isten hívő és neki bizony nem lehet olyan élete, mint akinek nincs egyáltalán hite. Mindig az a baj, hogy az emberek összekeverik az Istent a hittel. Ugyanis a hit az, az emberi lélekből ered, míg az Isten egy Teremtő, aki számára nincs lehetetlen. Tanuljátok meg kedves testvéreim, hogy a lelketekben élő Jézus nem azonos a ti hitetekkel, mert nem lehet az ember olyan, hogy az ő számára nincs lehetetlen, mert az Isten vele van és neki bizony minden sikerül. Igen lehet, hogy sikerül, de nem biztos, hogy a lelki fejlődését az elősegíti, mert a lélek telve van gőggel és nagyot akarással azáltal, hogy neki a legjobb a kapcsolata az ő Istenével.
Testvéreim ne legyen bennetek olyan gondolat, hogy nektek jobb a kapcsolatotok az Istennel mint bárkinek, mert az lehetetlen és igazságtalan lenne az Isten részéről, mert Ő mindenkit egyformán szeret és egyformán segít, azért hogy ne legyen senki sem olyan helyzetbe, hogy neki most mit és hogyan kell cselekednie. Az, hogy van aki csak annak hisz aki neki szimpatikus az egy dolog, de nem lehet az embert úgy kezelni, hogy neki nincs is kapcsolata az Istennel, mert neki egészen más a véleménye arról az adott feladatról. Igen lehetséges, hogy más de az nem azt jelenti, hogy Isten neki nem segít, mert másképpen látja az eseményeket, mint mások.
A lélek az minden esetben csak azt veszi komolyan amit ő akar látni, amit más akar az már lényegtelen. Mindig arra gondoljatok minden esetben, amikor szóvitáitok vannak, hogy mi az oka annak, hogy ez bekövetkezett.
Ha rögtön odafigyeltek, akkor rá is jöttök azonnal, hogy mi az, ami elindította bennetek ezt a gondolatot.
Testvéreim a lélek az nagyon sokat tesz azért, hogy ti megtaláljátok az igazi utatokat és azon járjatok, de nem mindig eredményes a kísérletezés, mert nem jár eredménnyel amiatt, hogy a lélekben feltörő ellenérzések elirányítják az ember gondolatait és hiába a kísérletezés a kapcsolat az nem jön létre.
2006.08.04.
(Imre Margit)
A szeretet érzése az emberi szívekben
A gyengeség az nem abban nyilvánul meg leginkább, hogy mennyire nem képes az ember uralkodni a saját maga akaratán, hanem abban, hogy folyamatosan törekszik arra, hogy az Isten akaratát élje meg az életében.
Az emberi szeretet az olyan tulajdonság, amit földi ésszel nem úgy lehet értelmezni, mint ahogyan az valóban az értelmét is jelenti. A földi gondolkodás az mindig másként él az ember életében, mint ahogyan azt neki kellene élnie a mindennapi életében.
Mindez azért történik így, mert az ember gyenge és nem ismeri fel azt a tulajdonságot, amit neki meg is kellene, hogy éljen a feladatai közben. A lélek a szeretetet abban éli meg igazán, amiben a feladatát sikeresen tudja megoldani. Nem kell neki egyéb, csak azt kell neki tenni, ami az emberi lélekben benne is van, mert az Isten minden földi ember szívébe a szeretet törvényét beleírta, csak az emberek azok nem vesznek erről tudomást.
Nem képesek felismerni az emberek a bennük lévő jó érzéseket, mert elnyomják azt, a saját maguk alkotta törvényeikkel. Mindig arra figyeljetek kedves földi testvéreink, hogy a lelketeket hagyjátok szabadon. Ne arra törekedjetek, hogy hogyan lehet kibeszélni az Isten adta lehetőségeket, hanem azokat a legjobb tudásotok által legyetek képesek megoldani, az Isten akarata szerint.
Ha így cselekedtek az életetek során, akkor nagyon sok jó gyümölcsöt fogtok teremni az Isten örömére. Az emberek mindig csak a másik emberben látják meg a hibát, vagyis azt, amit ők másként cselekednének meg. Itt van a földi életben a legnagyobb hiba lehetőség, mert ez olyan mintha a szakács a maga receptje alapján akarná elkészíttetni mindenkivel azt, amit ő szeret, ahogyan azt ő készíti el.
Itt nem az emberi akaratot kell figyelembe venni, hanem az Istent, hogy Ő mit akar veletek és általatok megcselekedni. Ha ezt figyelmen kívül hagyjátok akkor nagyon sok hibalehetőséget hagytok magatoknak a feladataitokban. Mindig arra kellene a legjobban figyelnetek, hogy mennyire vagytok képesek azt a lehetőséget megragadni, ami előttetek van és azt hogyan kamatoztatjátok az életetek során.
Mindig csak addig képes az ember a feladatában jót cselekedni, ameddig hagyja, hogy az Isten irányítsa őt. Amikor kilép a szeretet hatásköréből, mármint nem az Isten akarata szerint cselekszik, onnantól kezdve az életét nem az Isten irányítja, hanem a saját maga akarata szerint cselekszik. Csak azt hiszi, hogy még mindig az Isten irányítja őt, és határozottan ezt is érezteti másokkal.
Az emberi gőg határtalan nagy károkat tud okozni az emberi szívekben és lelkekben, mert nem hajlandóak elismerni azokat a hibáikat, amelyeket mások szeretetből, csupán rávilágítanak, hogy segítsenek nekik a lelkük fejlődésében.
Ekkor szoktak megtörténni azok az események, amelyek ha nem figyelmesek az emberek akkor végleges emberi kapcsolatok szakadásához vezetnek. Mindig mérlegeljetek mielőtt meghozzátok a döntéseiteket.
Az emberi szív nagyon érzékeny és könnyen sérül, ha nem tapintatosan kezelik az emberek egymást, vagyis a lelkükben lévő különbségeket. Mindig küld az Isten segítséget a számotokra csak nagyon figyelmesek legyetek, mert nem mindig könnyen felismerhető módon kapjátok meg a segítséget, néha egészen burkoltan, nektek kell ebből a magatok részére kihámozni azt, ami a ti feladataitokhoz szükséges lehet.
Ezért nagyon fontos, hogy mindig figyeljetek egymásra, embertársaitokra mert sokszor rajtuk keresztül kapjátok meg a segítséget egy adott feladatban.
A szeretet csak akkor működik igazán a ti szívetekben, ha nem elutasítjátok embertársaitokat, hanem meghallgatjátok őket, és ha abban találtok magatoknak segítséget azt köszönjétek meg neki. Lehet, hogy ő nem is tudott erről, csak éppen neki ezt kellett kimondania.
Nagyon sokszor olyan is előfordul az emberek körében, hogy tudatosan akarják az emberek egymást befolyásolni olyan tanításokkal, amelyek nem az ő feladatához szükségesek.
Itt van az Isteni gondviselés, mert ha folyamatosan az Istenre figyeltek, akkor észreveszitek azt, hogy ez nektek nem jó, vagyis a lelketek ez ellen tiltakozik olyan formában, hogy nem tetszik neki az a tanítás, nem érzi sajátjának.
Testvéreim törekedjetek arra, hogy a lelketekben érezzétek meg mindig az igazi tiszta Jézusi tanítást, ami a feladatotok sikeres befejezéséhez elengedhetetlen.
2007.03.11. Imre Margit
A lélek birodalma
A lélek az nem abban leli az örömét, hogy minden ember csak azt teszi, amit ő lát jónak, hanem a lélek az, az ő számára kijelölt utat akarja járni. Azt, hogy akarja, az még nem azt jelenti, hogy meg is tudja tenni, mert az emberi akarat az nagyon nagy befolyással van arra, hogy milyen irányban is halad az, az ember az útján, ha nem figyel fel arra, hogy neki mi is lenne a legjobb a lelki fejlődéséhez.
A lélek az csak akkor képes arra a feladatra, amit lehozott magával, ha az ember a lelke által van irányítva, de ha azt nem akarja, amit neki el kell végeznie az élete folyamán, akkor hiábavaló volt minden addigi szellemi tanulása, mert cselekedetben nem nyilvánul meg a számára az, amit nagyon szépen beszél.
A földi ember számára csak akkor kezd derengeni az életfeladata, ha ő azt tudatosan akarja felvállalni. Olyan értelemben tudatosan, hogy neki nem számít az, hogy most mi lesz a sorsa annak a feladatnak, amit neki el kell végeznie, hogy lesz-e annak eredménye vagy sem, ő azt teszi, amit a lelkében érez, hogy meg kell tennie.
Ilyenkor az ember már nem akar mást tenni, csak azt, amit ő lelkében érez, hogy meg kell cselekedni. Ilyenkor szokott bekövetkezni, hogy emberek lesznek olyan képességekkel ellátva, ami a hétköznapi emberek számára lehetetlennek látszik. Minden ilyen esemény elindítja az embereket, azon az úton, amelyet neki el kell végeznie a földi élete során.
Az elvégzés az nem abból áll, hogy minden nap a fizikai feladatait végzi el és kész, hanem a lélek akkor már komolyabb feladatokkal is ellátja a földi embert, mert, akit a Szentlélek irányít az már nem az emberek akarata szerint éli az életét, hanem hagyja, hogy a bensőjében megszólaló hangok, vagy érzések döntsék el, hogy milyen feladatokat kell neki elvégeznie.
Addig, amíg a földi ember csak a saját akarata szerint éli az életét, addig nincs meg az a kapocs, ami segíti őt a továbbfejlődésében.
Minden alkalommal, amikor az ember nem teszi a jót az életében, akkor ő nem az Isten akarata szerint éli az életét, hiába hiszi azt, hogy ő nagyon szerényen él, de a lelkében megkeményedett, és nem engedi meg azt, hogy a szeretet is megnyilvánuljon általa, mert akkor már az ő akarata nem fog érvényesülni.
Vannak akik, tudatosan ellenállnak a jónak, vagyis az Isteni útmutatásnak, mert féltik azt, hogy nekik meg kellene változtatni a saját önző akaratukat és ezzel meg lenne a számukra az a nagyon is kemény akarat bélyegezve, hogy nincs kitartásuk. De ez csak az ő akaratuk és gondolataik szerint valóság. Mások ezt nem így értékelnék, hanem belátnák azt, hogy minden emberben benne van az Isten és bármikor lehetséges a változás a részükre.
Ugyanakkor mindenkiben benne van az a változás is, hogy bármikor képes azt megváltoztatni, amit eddig gondolt, vagy képviselt. Ez mind csak akkor tud bekövetkezni, amikor az emberek már nem a fizikai élet nehézségeivel, hanem a lelkük építésével is képesek foglalkozni.
A lélek építése az nem csak abból áll, hogy az ember imádkozik, olvas esetleg előadásokra, összejövetelekre jár, hanem a lélek akkor képes igazán élni az emberben a lelki életet, amikor az hagyja, hogy a benső meggyőződését félretéve is hajlandó azt tenni, amit az Isten küld a számára embertársain is keresztül.
Az Isten csak úgy képes az ember lelkét bizonyos mértékig elérni, megérinteni, ha ő képes arra, hogy neki csak az a fontos, hogy a kapcsolata az Istennel élő legyen. Vagyis nem elegendő az embernek az, hogy csak akkor tud a lelke által irányított lenni, ha valakinek megmondják, hogy mit csináljon, vagy mit ne csináljon. Az embereknek maguknak kell rádöbbenni arra, hogy hogyan jobb nekik, mi az, ami segíti őket, mi az, ami akadályozza őket a lelki fejlődésükben.
A lélek fejlődése az csak abban az esetben lehetséges az emberek számára, ha nem csak azzal vannak elfoglalva, hogy mi az, ami nekik a legjobb. Hanem arra törekszik, hogy mi az, amivel másokat tud segíteni, megvigasztalni, örömet okozni, esetleg elérni azt, hogy nekik is vonzóvá váljék az Isteni út. Mindezeket az emberek elfelejtik, sőt értéktelennek tartják, mert azt hiszik, hogy csak az evangélium olvasása által képesek lesznek az üdvözülésre is. Csak éppen azt felejtik el sokan, hogy Jézus az nem azt tanította az embereknek, hogy mindenképpen csak a tanítással foglalkozzanak, hanem azt is tanította nekik, hogy szolgáljatok másokat, mert a szolgálat az a legnagyobb érték, azért mert akkor már az ember nem magáért él, nem maga akarata a fontos, hanem mások élete az, ami tovább segíti őt a mindennapjaiban.
Tudvalevő, hogy mindenki csak a saját maga alkotta törvénybe fog beleütközni, nem lehet egyetlen embernek sem kikerülni azt, mert a cselekedetek által mindenki csak azt kapja, amit ő is tett másokkal. „A cselekedeteitek által fogtok üdvözülni, nem pedig a tudásotok által” mondja Jézus a tanítványainak.
Minden földi ember számára nagyon sok talentum van elrejtve bizonyos „nem szeretem” feladatokban, és ha azt kihagyja az ember az életében, akkor képtelen a többi feladatát is elvégezni, mert a feladatok azok egymásra épülnek, ha kimarad egy, akkor az addig várat magára, míg a földi ember nem kezd el másképpen gondolkodni, hogy felismerje benne az ő számára a kincset.
Ha ez nem történik meg, akkor a földi élet befejezése után számot vet életéről, az el nem végzett feladatokról, és akkor látja meg, hogy mennyit mulasztott.
De akkor már késő. Azt a földi életét elfecsérelte, nem az Isten akarata szerint élte, és így vétett az Isten törvénye ellen.
Mindezt, ez Isten kegyelméből, kijavíthatja egy következő földi életében.
2009.06.07. Imre Margit