Szeretet és Ezoterikus írások gyűjteménye

Egy földönkívüli lény vallomásai

ARYANA HAVAH Inuaki,

a bennem élő reptilián

Megrázó vallomások a Föld múltjáról,

 jelenéről és

 jövőjéről

Eredeti cím: Inuaki, reptilianul din mine

de Havah, Aryana Dezvaluiri tulburatoare despre trecutul, prezentul si viitorul Pamantului

ORFEU 2000, BUKAREST, 2009

Magyarra fordította: gorillabacsi

 Elsősorban szeretnék egy pár szót mondani magamról. Nem vagyok könnyű személyiség, ellenkezőleg, egyike vagyok azoknak az embereknek, akik keresnek, kutatnak, kritizálnak és nem annyira a tudományos megállapításokra helyezik a logikát, mint inkább a saját megélésekre és tapasztalatokra. Nem mondhatom azt, hogy kezdő lennék a paranormális jelenségek terén, mivel még gyermekkorom óta üzeneteket és kommunikációkat kapok, de a végzettségemből kifolyólag először a beszélgető társ hibáira figyelek és csak utána a képességeire.

El kell mondanom, hogy pszichológus vagyok és nagy részben gyermekekkel foglalkozom. Minden korosztályból és minden szociális kategóriából jönnek hozzám gyermekek. Vannak olyan gyermekeim, akiknek a szüleit tanítani kéne és olyan gyermekeim, akik komoly beilleszkedési gondokkal küszködnek. Egyesek önmagukba zárkóznak (introvertáltak), mások gazdag érzelmi megnyilvánulásokat mutatnak, de mindannyian szellemi lények, akik arra törekednek, hogy az emberi feltételeknek eleget tegyenek és megpróbálnak e bolygó frekvenciájára hangolódni, hogy beilleszkedjenek a társadalomba és tagjai legyenek annak. Mindig azt állítom, hogy szükség lenne egy felnőttek iskolájára, amely kötelező lenne egy lélek világra hozása előtt. Fölösleges a gyermekeket állandóan ajándékokkal és javakkal elhalmozni, nekik szeretetre van szükségük, törődésre és figyelmességre, de mivel mi időhiány miatt, vagy azért mert túlságosan stresszesek, fáradtak vagyunk, eltaszítjuk őket magunktól. Szobájukba küldjük vagy kiküldjük játszani, vagy még rosszabb: másokra bízzuk, hogy foglalkozzanak velük, szükségleteikkel és gondjaikkal, tanításukkal, majd később azt kérdezzük, hogy kihez hasonlít ez a gyermek, erőszakos vagy félénk, kitől örökölte ezt a kegyetlenséget vagy ezt a hangnemet. A családban mindenféle hasonlóságokat keresünk – és mindig megtaláljuk a genetikai vonal leggyengébb láncszemét – azzal a szándékkal csináljuk, hogy elrejtsük magunk elől a kudarcunkat, a szembeszegüljünk valamivel, hogy átverjük magunkat, de a lelkünk mélyén ott lapul a hibás identitása, az a bennfentes, aki soha nem kerül leleplezésre, nem mutatja meg a világ előtt önmagát, a hibás, aki még a tudatosság szintjére se kerül sohasem. Ezzel küzdök nap, mint nap. Van, amikor győzök, van, amikor veszítek, vagy nem történik semmi, de amit biztosan elmondhatók, az a tény, hogy a terápiás beszélgetés után a szülők és gyermekek között létrejön egy apró kapcsolódási pont, egy fényes összekötő fonal, ami minden öleléstől vagy jó szótól, minden elolvasott mesétől vagy esti csóktól növekszik és vastagszik. De térjünk vissza a mi történetünkhöz. Arra emlékszem, hogy felhős nyári reggel volt. Nyomós, fullasztó időjárás. Úgy döntöttem, hogy kinyitom az ablakot azzal a szándékkal, hogy az enyhe kellemetlen érzést elüti a friss levegő illata. Nem éreztem magam a saját bőrömben, gyenge nyomást éreztem a solar-plexus (köldökcsakra – a ford.) táján, tudtam, hogy ez a nyomás az én belső riasztásom, amely azt jelzi számomra, hogy kevésbé rokonszenves események fognak velem történni. Teljes szívemből azt reméltem, hogy ez egy hamis riasztás, mivel tudtam, hogy egy új fiúcska fog jönni. A megadott időpontban érkezik a rendelőmbe az édesanyjával. A sarjadék, egy csodálatos gyermek, égszínkék szemekkel, összeborzolt gesztenyebarna hajjal, nem teljesen új farmer nadrágba és sárga pólóba öltözve, amelyen ezt írja: Love me Arra gondolok, milyen jó lenne, ha minden gyermek ruhájára felírnánk, hogy Szeress engem. Ily módon nem felejtenénk el. Hosszasan rám néz, majd határozottan elhelyezkedik a fotelben. Megtudom, bár már olvastam a beteglapjában, hogy Dávidnak hívják (nem ez az ő valódi neve) és 7 éves. Általában egy kis alkalmazkodási idő után, miután érzem, hogy tudok kommunikálni a gyermekkel, megkérem a szülőt, hogy várjon meg a váróteremben, de meglepetésemre Dávid távozásra kéri fel az édesanyját. Nyugtalanná válok a reakciójától, mivel nem említettem semmi hasonlót és megpróbálom kideríteni. Megtudom tőle, hogy azért hozta ide az édesanyja, mert olyan “hangot hall a fejében, mintha egy telefon szólna hozzá”, amely beszél, és akarva akaratlanul válaszol, amely segíti abban, hogyan lépjen át különböző fokozatokat, amely mindig helyes válaszokat ad neki. Megkérdem tőle, hogy hívják azt a hangot, mire ő Agthonnak nevezi, és elmondja, hogy az egy másik konstellációból (csillagrendszerből) jön, ahonnan ő is reinkarnációval érkezett, és kapcsolatban marad vele ezen a földön való teljes itt tartózkodása alatt. Megkérdem, hogy mennyi ideig marad nálunk és azt válaszolja, hogy ha a mostani években számoljuk, akkor körülbelül 200 évig, de hamarosan másképpen fogjuk számolni az időt, és ezért nem tudja nekem megmondani. Majdnem egy órát beszélgettünk és meglepődtem a válaszai érettségén és alaposságán. A beszélgetés során megállapítottam, hogy egyes válaszokat a “fejében levő telefon hangja” adta. Mielőtt kilépett a szoba ajtaján, felém fordult és azt mondta, mikor a azelőtt nap este az édesanyjától megtudta, hogy ma ide kell jönnie, Akthon azt mondta neki, hogy adja át az üzentet a pszichológusnak, hogy megkéri, mindent, amiről beszélni fog, írjon le egy könyvbe. Annak ellenére is, ha nem tetszik az neki és ugyanakkor higgye el, hogy minden valóságos, és ne sajnálja azt a vázát, amit reggel otthon eltört, amikor megpróbálta becsukni az ablakot. Elképzelhetik, abban a percben milyen félelem fogott el, főleg, hogy egyedül voltam, aki ezt a dolgot tudta! Abban pillanatban megkaptam a visszajelzését annak, hogy minden, amit átélt, valóságos volt. Olyan volt, mintha egy nagy hullám emelkedett volna fel a szemem előtt. Akkor realizálódott bennem, hogy az elképzeléseim, amelyekből kiindultam, annak ellenére, hogy azok a szakmai hátteremből származtak, mint például az, hogy amit hall az ember az egy bőséges képzelet szüleménye, egy szkizofrén természetű ezotériás megéllés, vagy egy olyan típusú kommunikáció eredménye, amely önmagunkat másoknál magasabbra való helyezéséből fakad, hogy különbözzünk a környezetünktől, mind alaptalanok voltak. Így kerültem ma az író szerepébe. Megpróbáltam, természetesen az ő utasításai alapján, minden fontos üzenetet összegyűjteni. Ugyanúgy fogom visszaadni, ahogyan azok érkeztek, anélkül, hogy valamit javítanék rajtuk, az eredetiségüket és tisztaságukat örízve meg ezáltal. Előre is köszönöm, hogy időt szentelnek ennek a könyvnek az elolvasásához. Egyesek hülyeségnek fogják gondolni, mások megfogják érteni. Az előzőektől bocsánatot kérek, a többieknek azt kívánom, hogy találják meg az utat és tudatosuljon bennük a küldetésük.

I.

A második találkozásnál egy kicsit közelebbinek éreztem magam ehhez a gyermekhez. Úgy tűnt, mintha már régóta ismerjük egymást, sőt, kialakult közöttünk az a szoros, bensőséges kapcsolat érzése, amely csak a régi barátok között szokott megnyilvánulni. Megkérdeztem tőle, hogy lenne kényelmesebb neki, ha kérdéseket tennék fel, vagy hagyom, hogy ő kezdjen el mesélni. Egy kis gondolkodás után azt válaszolta, hogy szeretné, ha én kérdeznék.

 Aryana: Hogy hívnak téged ezen a földön?

Dávid: Dávid. A: Van még más neved is?

D: Most nincs. Sok nevem volt még, de most csak egy van.

 A: Hogy szeretnéd, hogy hívjalak?

D: Dávid.

A: Miért?

D: Mert ez a jelenlegi nevem.

A: Az elején azt mondtad, hogy egy másik bolygóról érkeztél reinkarnációval. Tudod, hogy hívják azt a bolygót?

 D: Inuának hívják és közel van az Orionhoz.

A: És a lakóit szintén inuáknak nevezik?

D: Nem, inuakiknak hívják.

A: Tehát te inuaki vagy?

D: Inuaki voltam, most földi vagyok.

A: Milyen a régi bolygód?

D: Szebb a Földnél.

A: Ugyanúgy néz ki?

D: Majdnem. Vannak vizei, hegyei, síkságai, de más a növényzete. Az ottani fáknak nagyjából olyan színűk van, amely hasonlít az itteni ezüsthöz, csak egy kicsit világosabb.

A: Vannak évszakaitok?

D: Igen, de nem olyanok, mint itt. Ott soha sincs tél, nem létezik hó. Csak eső. És a fáknak nem hullnak le a leveleik. És nincsen meleg, ahogy itt nyáron szokott lenni.

A: Vannak tengereitek és óceánjaitok?

D: Igen, a tengereket avata-nak és az óceánokat surim-nak hívják. Vannak halaink, csak más színűk van. Valójában mindennek más színe van.

A: Milyen színe van?

D: Másféle, nem tudom, hogy mondjam, ugyanazok a színárnyalatok, csak egy kicsit halványabbak. A piros nem olyan piros, mint itt, hanem olyan piros-fehér.

A: Vagyis rózsaszín?

D: Nem, egy kevésbé erős piros, mintha fehéret adnál hozzá.

A: És az inuakik milyenek? Emberek?

D: Nem, inuakik. Nagyon hasonlítanak a gyíkokhoz, de az emberekhez is.

A: Vagyis hüllők?

D: Nem hüllők. Inuakik. A: Elmondanád, hogyan néz ki egy?

D: Magasak, körülbelül, mint a te könyvespolcod (2 m), lábon állnak, két kezük van, mint nekünk, de három ujjuk, hasonlóan járnak, annyi a különbség, hogy vastag és erős farkuk van. Fehér bőrük és arany-ibolya színű szeműk van, és úgy beszélnek, mint mi és ők.

A: Hogy érted: mint ők?

D: Vagyis gondolatban. Mondanak valamit gondolatban és a többiek hallják. A: Ez egyfajta üzenet, amilyent te is szoktál kapni?

D: Igen, persze.

A: És a bőrük milyen? Pikkelyes?

D: Nem, puha, mint a miénk, bársonyos, de nincsen hajuk és szőrzetük.

A: Vannak fogaik?

D: Igen. A: Mit esznek ezeki az inuakik?

D: Ételt, akárcsak mi, de húst nem. Olyasmivel táplálkoznak, mint amit mi zöldségnek nevezünk, gyümölcsökkel és magokkal. A: Ezeket a növényeket a mi módszereinkhez hasonlóan termesztik?

D: Hasonlóan, de nem tart olyan sokáig.

A: Hogy érted ezt?

D: Ott beteszel egy magot a földbe, hozzáadsz egy ki vizet és arra gondolsz, hogy milyen gyorsan kell eredményt elérned vele, és az akkor jelenik meg, amikorra azt meghatároztad.

A: Vagyis ha azt akarom, hogy holnap almám legyen, holnap le tudom szedni a fáról azt?

D: Nem éppen olyan gyorsan. A legrövidebb idő: két fordulat.

A: Milyen fordulat?

D: A bolygóé. 5 földi nappal egyenlő. D: Igen, vagy ha szükséged van és nem gondolkodtál időben, kérhetsz bárkitől, mindenki hajlandó segíteni rajtad, de nem történik túl gyakran.

A: És hogy történik ez a csoda? Hogy sikerül az inuakiknak, hogy bármit megkapjanak, amit csak akarnak? A föld a felelős ezért?

D: Valamilyen formán igen, mert ott a talaj egy kicsit különbözik az ittenitől, mindenesetre nagyon tiszta. De ne hidd, hogy mindez elégséges. A szándék a fontos. Kérsz valamit a Mátrixtól és az a dolog megvalósul, mivel szükséged van rá. Ők csak azt kérik, amire szükségük van. Semmit pluszba. Minden friss, nem lenne értelme hűtőszekrényben tartani az élelmet, mivel bármikor leszedhetik. Annak sincs értelme, hogy többet kérjél, mert az veszteséget jelente és ez nem tetszik a Mátrixnak.

A: És hogyan jársz el? Beteszed a magot és arra gondolsz, hogy az kihajtson?

 D: Valahogy így. Beteszed a magot a földbe, ráöntesz valamiféle vizet, besugárzod fénnyel és szeretettel és arra gondolsz, hogy az általános mátrixához kapcsolódjon, amiből a kifejlődéséhez szükséges információkhoz jut annyi napon belül, amennyit megszabtál neki. Abban a pillanatban a belseje megtelik fénnyel, amiből egy fényes szálacska bújik ki, amely elindul és összekapcsolódik a mátrixszal, és így kezdődik el a folyamat.

A: És miután leszedted a zöldségeket és gyümölcsöket, mi történik a növény többi részével?

D: Ez vagy tovább él, de a következő gyümölcsei és zöldségei csak magként lesznek felhasználva, vagy hagyják elszáradni és azután kérik a gyors szétbomlását azokra az anyagokra, amelyekből létrejött, hogy megmaradjon a bolygón az egyensúly.

A: Úgy értsem, hogy nálatok nincs szemét?

D: Nem nagyon. Nekik nincs szemetük, mert nincsenek csomagoló anyagaik és egyéb segédeszközeik. Ha el kell dobni valamit, elviszik egy megadott helyre, ahol inuakik segítenek elemi anyagokra szétbontani. Ily módon náluk nincsenek szemétdombok, vagy eldobott tárgyak.

A: Jó, de mégis ha valaki nem viszi el azt, amit el akar dobni, egyszerűen kidobja az útra?

D: Miért tenne ilyent? Én nem hallottam olyanról, hogy valaki ezt csinálta volna. logikátlan lenne.

A: Nektek vannak autóitok vagy szállítási eszközeitek?

D: Vannak, egyfajták. A bolygón kívül olyanokkal közlekedünk, amiket az emberek repülő csészealjaknak neveznek, az Inuán pedig ugyanazok a típusú járművek vannak, csak kisebb méretűek.

 A: Milyen üzemanyagot használnak?

D: Semmilyen üzemanyagot. Amolyan örökmozgók. A végtelenségig működnek, üzemanyag nélkül, mivel valamiféle egymásra helyezett köröket tartalmaznak, amelyek különböző polaritású mágnesek, ezek egy mezőt hoznak létre, amit a Földön Merkabának hívunk. A gondolat erejével két tetraéder van aktiválva, amiknek a közepén fekszenek a mágnesek. Ezeknek a mezőit a tetraéderek belsejében fogják fel, amelyek elkezdenek forogni, ami olyan erőmezőt hoz létre, hogy az lehetővé teszi a jármű elmozdulását. A polaritások megváltoztatásával tudod emelni és leengedni és a mágnesek dőlésének megváltoztatásával tudsz irányt adni a mozgásnak. Ez egyfajta sisakkal valósul meg, amelyet a fejedre teszel, és amely közvetlen kapcsolatban áll a jármű szívével.

A: Valamilyen formán a gondolat erejével vannak irányítva.

D: A gondolat erejével is, de a mágnesek nélkül ez nem működne.

A: A hajók miből vannak?

D: Egyfajta fémből, ami van nálunk is itt a Földön. Valójában 5 fém van benne kombinálva. Ezt a keveréket különböző színű sugárnyalábokkal csinálják. Ezeket a sugarakat nagy kristályok segítségével hozzák létre.

A: Mindenkinek lehet egy ilyen hajója?

D: Igen, de csak akkor, ha szükséged van rá.

A: És amikor elveszel egy hajót az a te tulajdonod lesz, függetlenül, hogy használod-e vagy sem?

D: A hajók mindenkié. Ha már nincs szükséged rá, elviszed a helyére, ahonnan elvetted. Semmi értelme megtartani. Ily módon bárki elveheti, amikor kell neki. A: Kifizetik azokat? Egyáltalán létezik pénz?

D: Nem, ott nem létezik pénz, mert nincs, mit csinálj vele. Mindenki akkor dolgozik, amikor kell, segítenek, amikor kérik és van mindenük, amire szükségük van.

A: Vannak vezetőitek?

D: Van egyfajta. A bolygó minden 260.-dik rotációján megválasztanak egy vezetőt és egy 12 főből álló tanácsot. Hasonlít az itteni választásokhoz, de senkit sem szabad egymás után többször megválasztani. Amikor valakit megválasztanak, ő utána nem lehet többet. Csak miután az összes lakós sorra került, lehet ugyanaz újból. Semmiképpen nem lehetsz vezető vagy tanácstag, ha nincs 5200 rotációd a bolygón.

A: Azt hiszem, ez egy jó dolog!

D: Igen, mert mindenki optimizmussal és áldozatkészséggel jön, és amikor azt akarod, hogy minden jó legyen, természetesen megvalósul az.

A: Nektek vannak gyermekeitek?

D: Igen, de a rendszer más. Amikor azt konstatálják, hogy szükség van új sarjadékokra, olyanok keresnek, akik hajlandóak gyermeket csinálni és ezek egy utódot fogantatnak, aki egy különleges helyen nő fel, optimálisan kigondolva, hogy a fejlődése tökéletes legyen. Ez olyan, mint egy gyermekotthon, annyi különbséggel, hogy nekik itt minden megadatik. Megtanulják a bolygó történetét, a viselkedést, a meditációt, a telepátiát, a növények termesztését, a technikát és még sok mindent. A tanáraik mindig a legtapasztaltabb, legidősebb inuakik. A kicsik bármikor találkozhatnak a szüleikkel, ahányszor csak akarják és fordítva. Akárhogy is ők telepatikusan kommunikálhatnak, így ez a különválasztás nem okoz problémát. Ott a távolság nem jelent akadályt.

A: Az utódaik élve születnek vagy tojásból, mint a hüllők?

D: Élve, de valójában nem születnek, mert ők embrióként speciális helyeken fogannak és fejlődnek. A szülők oda mennek, és ott hagyják a szaporító anyagukat, majd ezek megnőnek és ellenőrzött környezetben fejlődnek. Ezért ők sohasem betegednek meg, nem léteznek genetikai hibák.

A: És a házak, a vagyontárgyak az utódokra maradnak, örökölhet valaki?

D: Ha akarod, de nincs értelme, mert minden létező, aki felnőtté válik, segítséget kap, hogy megteremtse a magának szükségest, nincs értelme mástól kapni valamit, ha te is mindent megkaphatsz.

A: Jó, de ha családi ékszereid vannak? Egyáltalán létezik ilyesmi?

D: Nem, mert fölöslegesek, és nekünk is van aranyunk, de az inkább a hajóknál és különböző ötvözeteknél van használva, mert semmi értelme, hogy aranyat vagy más fémet tegyél magadra, mert ezek csak megzavarják a meződet.

A: Nálunk nagyra értékelik.

D: Igen, mert az egy bizonyos státuszt ad neked, egy bizonyos társadalmi rangot, viszont náluk nem lehetsz más, mint ami vagy, mert mindannyian tudják, hogy kivel állnak szemben, mit tud csinálni, milyen képességei vannak.

A: De ahogy értem mindannyian ugyanazon a szinten vannak.

D: Nem, mert a tapasztalataik különböznek, ott is vannak inuakik, akik bizonyos képességekkel vagy hajlamokkal rendelkeznek. Egyesek értenek a építéshez, mások a növényekhez, mások a tanításhoz. Ez nem jelenti azt, hogy a többiek nem ismerik ezeket a dolgokat. Ott mindent meg kell tanulni és miután minden információt megkaptál, döntheted el magadnak, hogy neked mi felel meg jobban.

A: Nálatok vannak párok? Férj és feleség? Különböző nemek?

D: Különböző nemek vannak, akik párt alkotnak, de nem úgy van, mind itt. Ott nem kötelez senki, hogy maradj, ha nem akarod ezt a dolgot. Akármikor egyedül maradhatsz, vagy más társat kereshetsz magadnak. A gyermekek együtt maradhatnak a szüleikkel, amikor felnőnek, de ez nem történik meg. Megengedett, de senki nem érzi a szükségét. Ott mindenki barát.

A: Szerveznek mulatságokat, mint nálunk?

D: Bármikor találkozhatnak, amikor akarnak, de nem láttam hasonló mulatságokat.

A: De ha valaki összeveszik a szomszédjával? D: Nem létezik ilyesmi. Nem hallottam, hogy megtörtént volna valaha. Ha mégis lenne valami nézeteltérés, összehívják a tanácsot és megkérdik a Törvények Könyvét, de nagyon rég óta nem történt meg. A: Mi a Törvények Könyve?

D: Egy óriási kristály, amibe az őseik bizonyos szabályokat írtak be. Lényegében ezek általános szabályok. Amikor valamilyen problémád van, ráteszed a kezed a kristályra és az a fejedbe küldi a megoldást, a benne rejlő törvényeknek megfelelően.

A: Hogy küldi a fejedbe?

D: Nem tudom pontosan, mivelhogy soha nem csináltam ezt, de úgy értettem, hogy olyan, mintha bizonyos képek jelennek meg, amelyek megmutatják, mit kell csinálnod.

A: És betartják?

D: Persze!

A: Jó, de ha valaki azt mondja, hogy nem akarja, ő mást szeretne csinálni és nincs megelégedve!

D: Nem lehet. Hogyne csinálná azt, amit látott? Mindenki betartja a szabályt.

A: Jó, de feltételezem, hogy nem akarja, eldöntötte, hogy megöli azt az entitást, aki kárt okozott neki.

D: (fennhangon nevetve) Ez lehetetlen. Megölni valakit, annyit jelent, mint megölni magadat. A gyilkosság perturbációt okoz a Mátrixban, ami visszafordul és rosszat csinál neked. Ilyesmi még nem fordult elő. Lehet, hogy létezett a múltban, de ők már rég kiléptek abból, amit itt az ók-okozat törvényének nevezünk. Nem tudom, hogy magyarázzam el neked, de ők nem tudnak rosszat csinálni neked. Nem ismerik ezeket a dolgokat. Egyszerűen nem léteznek ezek. Emlékszem, amikor megtudtam, hogy léteztek ilyenféle gondolatok, aberrációnak tűnt.

A: De léteztek?

D: Igen, de nagyon régen. Tan